Đorđe Balašević: Samo da rata ne bude
Becsípett srácok ballagnak harmatos kertjeink alatt
Kezükben ott a behívó, kedvesük arca szomorú
Még utoljára ölelj át – ne legyen háború!
Könnyeid sosem feledem; azon a lázas reggelen
Kilencszáznyolcvanvalahány ezerszer átkozott nyarán
Elvitt az éjszínű vonat, és nem hoz vissza már.
De várj, inkább a tenger süllyedjen
Olvadjanak szét gleccserek, az örök hó is tűnjön el
Igen, hulljon az eső szüntelen
Őrült mennydörgés sújtson le; csak háború, az ne legyen!
Inkább legyen tavaszból hideg tél
Táncoljanak a csillagok, mozduljanak meg a hegyek
Igen, erős szélvihar süvítsen
Alvó vulkán felébredjen; csak háború, az ne legyen!
Lágy aranyport hintesz éjjel csöppnyi gyermeked fejére
Óvod őt féltőn-szeretőn, mint anyatigris, mindentől.
Pedig oly sok hír iszonyú – ne legyen háború!
De várj, inkább a tenger süllyedjen
Olvadjanak szét gleccserek, az örök hó is tűnjön el,
Igen, hulljon az eső szüntelen
Őrült mennydörgés sújtson le; csak háború, az ne legyen!
Inkább legyen tavaszból hideg tél
Táncoljanak a csillagok, mozduljanak meg a hegyek.
Igen, erős szélvihar süvítsen
Alvó vulkán felébredjen; csak háború, az ne legyen!
Bárcsak ne lenne háború, bolondság emberek között
A nagyoktól ezt tanuljuk, félrevezetnek sokszor ők
de nem hiszünk a mesében – háború ne legyen!
Bárcsak ne lenne háború, bolondság emberek között
A nagyoktól ezt tanuljuk, félrevezetnek sokszor ők
de nem hiszünk a mesében – háború ne legyen!
Fordítás: bikmakk.blog.hu (licenc)
Letöltés PDF-ben
