Čedomir Jovanović, az LDP elnöke a 2014-es (előrehozott) köztársasági parlamenti választások másnapján az alábbi, apokaliptikus szózatot intézte az országgyűlésből kiszorult párt tagsága felé (saját fordításom):
Kedves LDP-tagok!
A szavazáson Szerbia választópolgárai elmondták, amit kellett, és amit lehetett.
Üzenetük, amelyet a szavazóhelyekről küldtek a Liberális Demokrata Pártnak, így hangzik: "Úgy gondoljuk, hogy nincs itt az ideje annak, amit az LDP kínál.”
A mi ajánlatunk egyszerű volt: maga az LDP politikája, álláspontja és programja; az egyetlen olyan párté, mely az elmúlt 9 évben nem volt kormányon. Illetve azok a személyek, akik velünk vannak. Ez mind szükséges Szerbia számára a változásokhoz és a reformokhoz, amik Szerbiára várnak a mai naptól kezdődően. A szavazók ezt az ajánlatot meghallották és megértették, már amennyire e túlságosan rövid kampány hisztériájának közepette erre képesek voltak. Végül az ajánlatot visszautasították, és úgy döntöttek, hogy a feladatot csak egyetlen ember és csak egyetlen párt hajthatja végre. A döntést tegnap meghallottuk, ám tegnap is és ma is ugyanazt gondoljuk róla. Nem értünk vele egyet, mert hibás.
Szerbia a haladókkal sem fog előrehaladni, illetve a többi, parlamentbe bejutott párt segítségével sem lesz itt demokrácia vagy valódi ellenzék. Ugyanis a képviselői helyek nyolcvan százalékát a kilencvenes évek politikájáért felelős frakciók foglalják el, a maradék – negyvennél is kevesebb – képviselő pedig annak a pártnak a soraiból érkezik, amelyiknek az uralma alatt Szerbia a gazdaságot és 2000. október 5. eszméjét egyaránt elvesztette. Egy ilyen parlamenttel országunknak nincs miben reménykednie a következő választásig.
Bármikor is legyen az a választás, már ma túl késő van hozzá. A reformokat és a rendszerváltozást azok viszik véghez, illetve az Európa felé vezető úton azok irányítnak bennünket, akik ezt maguk is tanulják. Ám az is kérdés, hogy egyáltalán akarják-e. Őket ellensúlyozzák majd azok, akik egykor éppen a saját hatalmon maradásukkal mutatták meg, hogy nem értik sem azt, hogy mik a reformok, sem pedig azt, hogy mi a demokrácia. És azt sem értik, hogy Európa micsoda.
Szerbia hamarosan megalakuló nemzetgyűlésében – ha a nemzeti kisebbségek képviselőit leszámítjuk – nem lesz senki, akinek az értékrendszere és akinek a meggyőződése megfelel ahhoz a feladathoz, ami Szerbiára vár már a mai naptól kezdve.
Az egyetlen ilyen párt az LDP, és az LDP-nek már ma az a felelőssége, hogy még erősebben harcoljon a saját értékeiért és meggyőződéséért. Hogy megszabaduljon a kiábrándultságtól és erőt gyűjtsön ehhez a küzdelemhez. Hogy újra emlékeztessünk arra: igazán csak most függ tőlünk [od nas zavisi], a leginkább most menő az élet [život je zakon], most van a legnagyobb szükség a fordulatra [preokret], most fontos az igazság [istina], és most terjesszük ki [širimo dalje], mindazt amiről úgy gondoljuk, hogy ki kell terjeszteni. Valamint arra is, hogy éppen most van itt az ideje [vreme je] mindezeknek. [A szögletes zárójelek között lévő kifejezések az LDP korábbi és mostani választási jelszavai – a ford.] Olyan feladat ez, amelyet a történelem a mai naptól az LDP elé helyezett, és én arra szólítom fel Önöket, hogy ezt a feladatot közösen vállaljuk és közösen harcoljunk érte. Semmi más nem lehetséges, és nem is szükséges. Szerbia – mától kezdve még inkább, mint egykor – az LDP szűkében van. Nekünk pedig ma – jobban, mint valaha – kötelességünk ezt a deficitet mérsékelni és lerövidíteni.
A helyzet, amibe kerültünk, nem ismeretlen és nem is újdonság számunkra. Szerbia vagy a világ számára sem. A többség gyakran képes hibás döntést hozni vagy hibás álláspontot képviselni. Számos nemzet került már hibás útra többségi döntés által, Szerbia különösen gyakran járt így az elmúlt negyed évszázadban. A többség döntéséből kifolyólag az LDP most nincs ott a parlamentben. Ehhez a többséghez csatlakozott a Liberális Demokrata Párt szavazóinak egy része is. Döntésük nem helyes és nem is hasznos. Készen állok arra, hogy ezt mindenkinek megindokoljam, mivel önmagamnak már megválaszoltam. De ez nem a bulvárlapok hasábjain fog megtörténni és nem is bűnszervezetekkel vagy más pártok vezetőségével fogok erről tárgyalni, hanem – ahogy mindig is – nyíltan és teljesen őszintén fogunk beszélni mind a társadalomhoz, mind pedig önmagunkhoz: az elnökségben, a központi bizottságban és az LDP küldöttgyűlésén.
Nekem személy szerint nem újdonság az a munka, ami ránk vár. Én már voltam fáklyavivője olyan eszméknek, amelyekről mindenki azt hitte, hogy rég letűntek. Másztam már meg olyan hegyeket, amelyeket nehéz meghódítani. Toltam már olyan vállalatok szekerét, amelyeknek nyilvánvalóan nem volt jövőjük. Vitorláztam már a legrosszabb időben. Kezdtem már elölről mindent akkor, amikor azt gondolták, ez maga a vég. Az igazat megvallva, éppen azt tudom a legjobban, hogyan kell ilyet csinálni. Csak azt sajnálom, hogy ahhoz, hogy újra megtegyem, előbb meg kell várni, hogy Szerbiában bekövetkezzen, amitől félek. A majdani munkára most az LDP-nek is fel kell készülnie. Szerbia ma kimondta, hogy most nincs itt a mi időnk; de amikor Szerbia azt mondja, hogy ITT AZ IDŐ [vreme je], az a mostaninál sokkal rosszabb idő lesz.
Itt az idő, hogy az LDP felkészüljön erre az új feladatára. Ehhez a merőben szerencsétlen feladathoz kívánok mindannyiunknak sok szerencsét!
Köszönöm mindenkinek, aki a mostani választáson ránk szavazott. Fogunk még együtt dolgozni ismét, amikor sokkal nehezebb körülmények közepette jön el a mi munkánk ideje. Amikor Szerbia – ki tudja hányadik alkalommal – belátja, hogy megint az LDP az egyetlen, akinek igaza van.
Addig már nincs sok idő.
Épp ellenkezőleg.
"A szerelem és az erő ne hagyjon el soha, hit legyen a szívedben, ha nem tudod hogy hova visz az utad, csak küzdj egyre, mint a zúgó árvíz; egyedül a harc lesz örök, a győzelem elvész" – költemény, amelyet a kordonok előtt dedikált nekünk Uglješa Šajtinac.
Čedomir Jovanović,
a Liberális Demokrata Párt elnöke
(A fordítás eredetileg a Serbia Insajdon jelent meg.)
